A veszekedések úgy kezdÖdtek, hogy belépett az életünkbe nagy roberta. [Röviden:nagy roberta egy hülye lány[egy pszihopata] amelyk egy paraszt kutyához hasonlit!] Robertával barátnök lettünk. Hárman voltunk barátnök. Veszekedtünk. Volt mikor Csilla volt robertával. Volt mikor én voltam vele. De a legjobb az volt, mikor én voltam Csillával. Aztán már nem akartunk robertával barátkozni.[ez azért volt, mert olyan volt, mintha a szerelmünk lenne, mert mindig féltékeny volt] De roberta nem értette ezt meg. Jött utánunk , mint egy kutya! Aztán már azt is gondolta, hogy mert barátnök voltunk tud mindent rólunk tudja miröl beszélünk és hogy tudja mit fogunk csinálni! Mi próbáljuk kerülni, de ahányszor elmegyünk mellette : "Jaj Csilla! Olyan alacsony vagy! Ezt nem tudod megcsinálni!" vagy: "Lilla! Olyan vékony vagy, hogy elfúj a szél!" Elegünk van belöle! Ha elolvassa az oldalt üzenem neki, hogy ne legyen felháborodva, mert ez az igazsáb! "Az igazság néha fáj!"